Noszlopy Gáspár
A Noszlopy-család (noszlopi), Veszprém megye egyik legrégibb birtokos nemes családja, mely már a XIII. század óta szerepel az oklevelekben, s mely Veszprém, Vas, Somogy megyékben megyei hivatalokat viselt. A XVII. században Gáspár és János alapítottak nagy számú nemzetségeket. Gáspár ágán Ignác volt a legkitűnőbb családtag. Ő 1797-ben született Téten (Győr), s az 1832-1836-i országgyűlésen követ, 1838. királyi táblabíró, 1841. váltótörvényszéki elnök s udvari tanácsos, 1848. a hétszemélyes tábla bírája volt s 1849 után elfogadta ugyan a bécsi legfelsőbb törvényszéknél az egyik bírói széket, mely magyar bírák számára volt fenntartva, de csak azért, hogy a magyar perekben a magyar nyelvet és a magyar jogelveket megmentse és fenntartsa. 1857-ben a Szent István-rend lovagja, 1858-ban pedig a budai úrbéri főtörvényszék elnöke lett. Élete vége felé nyugalomba vonulva, Sopronban lakott, s ott halt meg. A család János-féle somogyi másik ágából származott Noszlopy Gáspár.
Noszlopy Gáspár 1820. augusztus 17-én, a Somogy megyei Vrácsikon született Noszlopy Antal és Szeniczei Bárány Júlia gyermekeként. Köznemesi családból származott, mely a mai Újvárfalva területén uradalommal és egy kúriával is rendelkezett. Apja köztisztviselői pályára szánta, ezért Gáspár jogi tanulmányokat folytatott Pápán, majd táblai jegyző, később pedig a marcali kerület szolgabírája lett. 1848 szeptemberében a Jellasics-féle támadást követően a horvát határőrök hátában támasztott népfelkelés egyik fő szervezője lett, első ütközetében, Marcali mellett le is győzött egy kisebb ellenséges csapatot. A téli hadjárat idején Bécsből az idős Laval Nugent tábornagyot küldték a Noszlopy-féle felkelés felszámolására, melynek vezetője – bátyjával, Antallal együtt – a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült.
A tavaszi hadjárat során meggyőzte Kossuthot, hogy egy – 1848 őszihez hasonló – népfelkeléssel fel tudná szabadítani a Dunántúlt, így aztán május 1-jén egy kisebb sereg élén bevonult Kaposvárra, majd megtisztította Somogyot és Tolnát Nugent csapataitól. Noszlopyt 1849 júniusában őrnagyi rangba léptették elő, és rábízták az egész Dél-Dunántúl védelmét, de nem tudta feltartóztatni a császári túlerőt. Júliusban Komáromba ment seregével, és komoly érdemeket szerzett a vár védelmének megszervezésében, miután átadta Klapkának az általa toborzott zászlóaljat. Noszlopy vállalkozó kedvét mutatja, hogy hamarosan a Bakonyba ment, ahol egy újabb gerillacsapatot gyűjtött, a császáriak ellen. A szabadságharc leverése után Haynau osztagai és a hatóságok több hónapos hajtóvadászatot indítottak felkutatására, de csak 1850 áprilisában sikerült kézre keríteniük.
Hadbíróság elé állították Pesten, és a biztos halál várt rá, de el tudott szökni, és kis idő múlva újabb császárellenes szervezkedésbe kezdett. Az egykori honvéd őrnagy csatlakozott Makk József tüzértiszthez és a fehérvári Jubál Károlyhoz, és összeesküvést szervezett az Alföldön. Az őrnagy Kecskeméttől Hevesen át a Bakonyig számos helyen megfordult, miközben – Kossuth érkezésére várva – szabadcsapatokat toborzott a hatóság nyugtalanítására. A birodalomban körözték, végül 1852. november 16-án, Pesten fogták el a császári csendőrök, és Bécsbe vitték. Noszlopy másodszor is meg tudott szökni, de a következő év elején újra a hatóságok kezére került: 1853 márciusában – két társával együtt – felakasztották a pesti Újépület udvarán.
Noszlopy halálát követően a megtorlás egyik leghíresebb mártírja lett, aki a szabadságharc alatt és után elsősorban szervezőképességével és kitartásával szerzett érdemeket. Ahogy az őt méltatók írták, kicsiben megvolt benne mindazon erény, ami Bemet, Gábor Áront és Kossuthot magasabb szinten nagy vezetővé tette. Bár ő – a híres tábornokokhoz képest – látszólag a szabadságharc „kiskatonája” volt, kortársai mégis nagy becsben tartották, Kossuth például, torinói emlékirataiban „a 19. század legbátrabb emberének” nevezte őt.
Forrás:
- Új magyar életrajzi lexikon / főszerk. Markó László [et al.]. – Budapest : Magyar Könyvklub, 2001-2004.
- A Pallas Nagy Lexikona : az összes ismeretek enciklopédiája / [kiad. a] Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.. – Budapest : Pallas, 1893-1900.
- Tarján M. Tamás: Noszlopy Gáspár születése
https://rubicon.hu/kalendarium/1820-augusztus-17-noszlopy-gaspar-szuletese
