December 6-án, pénteken különleges ünnepi program színesítette iskolánk életét: a Mikulás és két vidám krampusza végigjárta a tantermeket, hogy karácsonyi hangulatot hozzon diákjaink és tanáraink mindennapjaiba. Az idén a Mikulás és segítői is az iskola közösségéből érkeztek, mindhárman jól ismert és kedvelt diákok, akik örömmel vállalták a szereplést. Zenével, énekkel, és persze egy nagy adag szaloncukorral járták végig a gimnázium termeit. Azok, akik énekeltek, bőkezű jutalmat kaptak, így hamar kialakult a vidám hangulat. A program csúcspontjaként még a tanári szobákat és az igazgatóit is meglátogatták. Összesen 8 kg szaloncukor fogyott el, és mindenkire átragadt az ünnepi vidámság.
Egy különleges fordulat is történt az esemény során: az egyik osztályteremben találtunk egy diákot, aki Mikulásnak öltözött. Természetesen azonnal csatlakozott a trióhoz, és öröm volt nézni, ahogy a két Mikulás egymást segítve folytatta a körutat. Aki pedig kitalálja, hogy ki volt az a másik Mikulás, az írja meg a cikk alatti hozzászólásokban!
A Mikulás és krampuszai élménybeszámolóval idézték fel a legemlékezetesebb pillanatokat, melyekből az alábbi interjú is született. Az esemény hangulatát pedig a cikk mellékleteiben található fotók és egy rövid videó is visszaadja – érdemes megnézni, milyen varázslatos volt az idei Mikulás-járás!
Interjú a Mikulással és krampuszaival
- Hogyan éreztétek magatokat Mikulásként és krampuszokként?
Németh Dóra (krampusz): Rendkívül jól éreztem magam.
Barta Borbála (krampusz): Személy szerint én nagyon jól éreztem magam.
Horváth Zsombor (Mikulás): Fantasztikus volt! Mikulásként minden kicsit könnyebb, különösen, ha közben nem kell órára menni.
- Miért vállaltátok el ezt a szerepet? Mi motivált titeket?
Dóra: Azért vállaltam, mert szeretném, ha mindenki látná, hogy a sulis programok mennyire fontosak, és érdemes részese lenni. Emellett jó érzés volt örömet okozni.
Borbála: Az egész közösség kedvéért vállaltuk, hogy élvezhessék ezt a programot.
Zsombor: Őszintén? Nem kellett órára menni, és ez elég motiváló volt.
- Hogyan fogadtak benneteket a diákok és tanárok? Volt valami, ami különösen emlékezetes maradt?
Dóra: A legtöbb osztály és tanár örömmel fogadott minket, ami azt mutatja, hogy jó ötlet volt a DÖK-től. Idén ráadásul egy plusz Mikulás is csatlakozott hozzánk, ami igazán különleges volt.
Borbála: Nagyon jól fogadtak minket, mind a diákok, mind a tanárok, minden rendben ment.
Zsombor: Semmi különös, fel voltak készülve. Bár a kínosság, amit éreztek az elején és a végén, elég szórakoztató volt.
- Mennyire volt nehéz felkészülni a szerepre? Volt valami vicces, váratlan helyzet a felkészüléskor?
Dóra: A felkészülés gördülékenyen ment, mindenki beletette a saját szerepéből a legtöbbet.
Borbála: Gördülékeny volt a felkészülés, és akadt néhány vicces helyzet is közben.
Zsombor: Felkészülés? Milyen felkészülés? Teljes improvizáció volt, és azt hiszem, pont ettől lett hiteles a karakter.
- Milyen volt a hangulat a tantermekben? Hogyan reagáltak a diákok, amikor megláttak titeket?
Dóra: Talán néhány embert váratlanul ért, de a legtöbben gyorsan feloldódtak, és jó hangulatban telt minden látogatás.
Borbála: A tantermekben nagyon jó hangulat volt, mindenki jól fogadott minket.
Zsombor: A hangulat? Mondjuk úgy, hogy az elején kínosan örültek, de azért volt, aki igazán megpróbálta élvezni.
- Hogyan éltétek meg azt, hogy ismerős közösségben játszottatok el egy ünnepi szerepet?
Dóra: Könnyebb így ismerős környezetben, mert a humort is könnyebben bele lehet vinni.
Borbála: Egy ilyen közösségben nem nehéz, mert nagyon jó hangulat uralkodott végig.
Zsombor: Akiket ismertünk, ott persze egyszerűbb volt, de azért a többieknél sem volt lehetetlen.
- Volt olyan pillanat, amikor nevetésben törtetek ki, vagy éppen meghatódtatok?
Dóra: Nevetésből nem volt hiány, mindenki jól érezte magát.
Borbála: Sok nevetéssel telt az idő, és persze akadtak vicces pillanatok is.
Zsombor: Hát, ha nem nevettünk, akkor nem voltunk igazi Mikulás és krampuszok, nem igaz?
- A szaloncukros „éneklős” kihívás hogy sikerült? Sokan vállalták, hogy énekeljenek?
Dóra: Ez minden évben nehéz ügy, de akadt, aki örömmel dalolt.
Borbála: Volt néhány osztály, akik énekeltek, és ez nagyon jó volt.
Zsombor: Éneklés? Kevesen merték vállalni, de aki megtette, azt elismertük.
- Ha jövőre is lenne ilyen program, szívesen vállalnátok újra a szerepeteket?
Dóra: Én szívesen vállalnám, jó élmény volt.
Borbála: Én is szívesen részt vennék újra, ha alkalom lenne rá.
Zsombor: Átadnám másnak, de csak azért, hogy más is megtapasztalja ezt a kivételes élményt.
Az idei Mikulás-járás is bebizonyította, milyen fontos a közösség és az ünnepi hangulat ápolása az iskolánkban. Külön köszönjük a Mikulásnak és krampuszainak, hogy vállalták ezt a szerepet, és egy kis varázslatot csempésztek a hétköznapokba.
Az eseményről készült fotók és egy rövid videó, amely bemutatja a legjobb pillanatokat, szintén elérhető a cikk mellékletében. Reméljük, hogy jövőre is lesz hasonló program, és hasonlóan emlékezetes élményekkel gazdagodunk.
Az ünnepi trió üzenete: „Boldog karácsonyt mindenkinek!”
